Még nem regisztráltam

REGISZTRÁLOK

Nagy tulajdon, nagy hatalom
A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés ma jelen van a társasházakban, de ami ennél még rosszabb, a politikai erőfölény is.

A 80-as évek végétől egészen napjainkig az állami és önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok nagy része magántulajdonba került. A lakóépületek a bennük lévő lakásokkal együtt a bentlakó volt lakásbérlő tulajdonába mentek át, így jött létre egy kényszertulajdonosi réteg. A vegyes tulajdonú társasházakban tulajdonosként jelen vannak az önkormányzatok, akik többnyire egy-egy ügyben a többségi magántulajdonosok érdekei mellett szavaznak. Ettől csak abban az esetben térnek el, ha az adott közgyűlési határozat sérti az önkormányzat érdekeit.

Magántulajdonba kerültek a Balaton környéki volt vállalati üdülők is, de ezekre az a jellemző, hogy egy tulajdonosuk van. Ugyancsak magántulajdonba kerültek a Balaton körüli nagyobb szállodák, melyekből társasüdülőket szerveztek, és mára már több száz tulajdonosa van egy-egy ilyen épületnek. A déli parton szállodai szobánként értékesítették a volt expresszes szállodát. A több mint 300 szobának kétszáz tulajdonosa van, így elég nehéz a társasházi törvény alapján működni. A három társasházi részből álló épület alapvető működési problémája, hogy a magánprivatizációt végző társaság megtartotta az épületegyüttes szolgáltató részét, így szavazáskor több mint 30%-os tulajdoni hányadrésszel szavaz. Az épület eladásánál további két nagy tulajdoni rész alakult ki, így három tulajdonos megközelítően 50%-os döntési helyzetben van.
A társasház kistulajdonosai, több mint kétszázan, nem tudják biztosítani a közgyűléseken a tulajdonosi egyensúlyt. A meghirdetett közgyűléseken mindenkor a nagy tulajdonosok érdekei nyernek, figyelmen kívül hagyva a közös érdekeket.

Az új társasházi törvény nem biztosította a törvényességi felügyeletet, így ebben és a hasonló esetekben a kis tulajdonosi érdekeknek nem lehet érvényt szerezni, illetve nagyon nehéz. A nagy tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonosok ugyan "törvényes eszközökkel élve" törvényből fakadó jogukat gyakorolva természetszerűen saját érdekeiket képviselik a többségben lévő kistulajdonosokkal szemben. A törvény alkotói és a törvényhozók a társasüdülőket a társasházi törvény szabályai alá rendelték, de ezeknek az idényjelleggel működő társasüdülőknek más, illetve új szabályozásra van szükségük.
Szintén balatoni példa, hogy a települési önkormányzatok megkapták a Balaton-partot. Az önkormányzatok tulajdonukkal együtt megkapták azt a kötelezettséget is, hogy az úgynevezett 30 méteres sávokat, sétányokat karbantartsák, felújítsák, tehát üzemeltessék. Van olyan Balaton-parti település, mely könnyedén a külföldi tulajdonosnak bérbe adja a partot, de ugyanezt egy társasüdülő esetén megtagadja. A települések vezetőinek figyelembe kellene venni, hogy az ország minden részéről oda érkező üdülőtulajdonosok legalább annyira fizetőképesek, mint egy külföldi, és azért vásároltak ingatlant, hogy ott nyugodtan és békében pihenjenek. Azt sem szabadna elfelejteni, hogy a hazai tulajdonos folyamatosan veszi igénybe a település által nyújtott szolgáltatásokat, mellyel annak adóbevételét növeli.

Az önkormányzat oly mértékben él vissza hatalmával, hogy szinte szóba sem áll a társasüdülőt képviselő bizottsággal. Figyelembe sem veszi, hogy a döntését megelőző években a társasüdülő gondoskodott a parti vádmű karbantartásáról, a terület kertészeti karbantartásáról, felújításáról és világításáról. Nem kíván a testület a közös érdekek mentén tárgyalni, hanem diktatórikus úton mindent elutasít. A fenti két példa azt mutatja, hogy a rendszerváltás óta eltelt több mint egy évtized kevés volt arra, hogy a gazdasági, és a politikai diktatúra ne érvényesüljön a kis emberek felett.