Még nem regisztráltam

REGISZTRÁLOK

Az adventi naptár története
Az advent, azaz a várakozás időszaka a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig tart, célja felkészülni a nagy ünnepre.
Az advent az ünnepi előkészületek barátságos időszaka, amikor mindenki igyekszik tőle telhetően mind kellemesebbé tenni a karácsonyt. A leglelkesebbek a gyermekek, akiknek csupa izgalom ez a 24 nap, mert a végén jön el a csodák ideje.
A keresztény kultúrkörben advent első vasárnapja, Szent Márton napja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Az adventet már Rómában is megtartották a VI. században, de hivatalosan VII. Gergely pápa határozta meg négy adventi vasárnapban az ünnep időtartamát. Az adventi időszakot 1570-ben V. Pius pápa tette kötelezővé az egész egyházban.
Az advent szó jelentése „eljövetel”, a latin „adventos Domini”(az Úr eljövetele) kifejezésből származik. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.
Az adventkor szokás koszorút készíteni, általában fenyőágakból, amelyen a négy gyertyából minden vasárnap egyet gyújtanak meg, az utolsó vasárnap egyszerre ég mind a négy. A négy gyertya a világosságot jelképezi, amely Jézus születése révén szétárad a Földön. A koszorú a remény jelképe, hogy a világosság és az élet győzedelmeskedik és nem a sötétség és a halál.
A korai adventi motívumok között ott voltak az adventi gyertyák, mintegy a naptár elődjeként, amelyekből huszonnégy darab volt, és egészen december 24-ig minden nap meg kellett gyújtani egyet. A német evangélikusok kezdetben december 1-jétől kezdődően minden nap krétával egy vonalat rajzoltak az ajtóra, vagy egy kis szentképet akasztottak a falra.

Az adventi időszak múlását méri az adventi naptár, amelynek ősét a hagyomány szerint 1851-ben...

KI.